Fotó: nyílt forrásból
Ezek a leggyakoribb rokonsági forgatókönyvek tönkreteszik a generációk közötti érzelmi kapcsolatot, és kihűlt kapcsolatokhoz vezetnek
Az anya-gyermek kapcsolat az egyik legfontosabb kapcsolatnak számít az életben, de néha még ebben is repedések keletkeznek. A felnőtt gyermekek hidegebbé válhatnak, ritkábban lépnek kapcsolatba, vagy teljesen eltávolodnak egymástól. Ez nem hirtelen történik, e viselkedés mögött általában konkrét, hosszú évek alatt felgyülemlett pszichológiai problémák állnak. Fontos felismerni, hogy ez az elhidegülés szinte soha nem hálátlanságból fakad, hanem sokkal inkább a felnőtt gyermek azon igénye, hogy megvédje magát.
Túlzott ellenőrzés
Ha egy gyermek túlságosan kontrolláló környezetben nő fel – állandó ellenőrzésekkel, tanácsokkal, hogy „mi a legjobb”, kritikával és a személyes tér behatolásával -, akkor belső ellenállás alakul ki benne.
Felnőttkorban az ilyen ellenőrzést a függetlenséget fenyegető veszélynek kezdik érezni, ezért az illető automatikusan visszahúzódik, hogy maga szabja meg a határait. Akármennyi szeretet is van, az ellenőrzés felülírja azt.
Érzelmi nyomás és manipuláció
Olyan mondatok, mint „Mindent megtettem érted”, „Semmit sem tudsz nélkülem csinálni”, „Hogy teheted ezt velem?”. – mély benyomást keltenek. Ezek manipulatív módjai a figyelemfelkeltésnek, és inkább bűntudatot keltenek a gyerekekben, mint szeretetet.
Felnőttkorban megpróbálnak kibújni ebből a nyomásból, és a távolságtartást választják, mint az érzelmi egyensúlyuk fenntartásának módját.
Az érzelmek felismerésének hiánya és a tapasztalatok leértékelése
Sokan olyan családban nőttek fel, ahol nem volt szokás az érzelmekről beszélni. Folyamatosan a következő szavakat hallották a szüleiktől:
- „Ne találd ki”.
- „Mások rosszabbul élnek.”
- „Ne légy gyenge.”
Így alakul ki az a meggyőződés, hogy az anya nem támasz, és nem olyan személy, akivel őszintén lehet beszélni. Felnőttkorban az emberek nem akarnak megnyílni azok előtt, akik soha nem ismerték el a tapasztalataikat, így a kapcsolatok felszínessé válnak vagy teljesen megszűnnek.
A szülők szerepe az anyjuk számára
Egyes családokban a gyermeket már kiskorától kezdve arra kényszerítik, hogy az anya pszichológiai támasza legyen: meghallgatja a problémákat, megnyugtatja, felelősséget vállal, amit nem kellett volna viselnie.
Felnőttkorban az ilyen ember belefárad a végtelen megmentő szerepbe, és a távolságot választja, hogy saját életet kezdjen, ahelyett, hogy vég nélkül gondoskodna az anyjáról.
