Fotó: nyílt forrásból
A diszlexiát gyakran egy egyszerű dologra redukálják: „nem olvas jól”. Valójában azonban sokkal összetettebb és mélyebb történetről van szó.
Forrás:
Annak ellenére, hogy körülbelül minden tizedik ember diszlexiával él, még mindig ez az egyik legkevésbé meg nem értett neurodiverzitási állapot. Itt az ideje tehát lerombolni a mítoszokat, de dramatizálás és édes illúziók nélkül – számolt be az RTÉ.
A népszerű kultúrában a diszlexiát évek óta vagy ítélkezésként, vagy „titkos szuperképességként” ábrázolják. Mindkét megközelítés távol áll a valóságtól. Egyesek számára mindennapos kihívást jelent az iskolában, mások számára pedig olyan tulajdonság, amely a felnőtt életben aligha akadályozza őket. A lényeg azonban az, hogy a diszlexia nem mindenkinél néz ki egyformán.
Ezért alakult ki körülötte annyi mítosz, amely nemcsak a gyerekeket, hanem a felnőtteket, a szülőket és a tanárokat is érinti.
1. mítosz: a diszlexia csak az olvasásról szól
Igen, az olvasási nehézségek a diszlexia egyik legfontosabb megnyilvánulása, de mindent csak a betűkre redukálni hiba. A diszlexia gyakran kapcsolódik:
- a munkamemóriával (az információ fejben tartásának és az alapján történő cselekvés képességével);
- az információfeldolgozás sebessége;
- a többlépcsős utasítások végrehajtásának bonyolultsága.
Például a „vedd elő a füzeted, nyisd ki a 12. oldalt, és végezd el a harmadik feladatot” mondat sokkal bonyolultabb lehet, mint amilyennek látszik. Ez nem a lustaságról vagy a figyelmetlenségről szól – hanem arról, hogy az agy hogyan dolgozza fel az információkat.
2. mítosz: a diszlexia „kinőhető”
A diszlexia genetikai eredetű. Ha gyermekkorban jelen van, felnőttkorban is megmarad.
A fontos árnyalat azonban az, hogy a környezet változik. A gyermek minden nap egy olyan rendszerben van, ahol az olvasás, az írás és a tesztek mindennek az alapját képezik. Felnőttként olyan szakmát választhat, ahol az erősségei kerülnek előtérbe, és a nehézségek minimalizálódnak vagy kompenzálódnak.
A diszlexia nem szűnik meg, de a hatása kevésbé érezhetővé válhat.
3. mítosz: A diszlexia gyakoribb a fiúknál
A diszlexia szinte egyformán elterjedt a fiúk és a lányok körében.
A régi mítosz oka viselkedésbeli. A fiúk nagyobb valószínűséggel „terelik el a figyelmüket”, megszegik a fegyelmet és megpróbálják elrejteni a nehézségeket. A lányok ezzel szemben hajlamosak arra, hogy csendben elfedjék a problémákat, és szorgalmasak, de állandóan túlhajszoltak.
Ennek eredményeként a diszlexiás lányokat évekig figyelmen kívül hagyják.
4. mítosz: a diszlexia automatikusan „szuperképességeket” ad
Vonzónak hangzik az az elképzelés, hogy minden diszlexiás ember rendkívül kreatív, kívülről gondolkodik, vagy művészi tehetséggel rendelkezik. De a tudomány ezt nem támasztja alá.
Igen, mindenkinek vannak erősségei, de ezeket nem maga a diszlexia garantálja. Ráadásul a „szuper diszlexiás” képének erőltetése káros lehet.
Azok a gyerekek, akik nem felelnek meg ennek az elvárásnak, azt kezdik gondolni, hogy „valami baj van velük”. Ez pedig egyenes út az alacsony önbecsüléshez.
5. mítosz: a diszlexiát könnyű felismerni
Valójában nem. Minden diszlexiás személynek más a profilja.
Az egyik gyakori „maszk” fiatalabb korban a szövegek kívülről történő bemagolása. A gyermek a képek alapján találgatja a szavakat, vagy emlékszik egy könyvre, de nem igazán olvassa el. A felszínen minden normálisnak tűnik, amíg az igények nem nőnek.
Ezért olyan fontos, hogy alaposan megfigyeljük, hogy a gyermek megérti-e, amit olvas, és nem csak az ismert mondatokat reprodukálja.
Ami igazán segít
- korai felismerés;
- őszinte párbeszéd a szülők és a tanárok között;
- egyénre szabott megközelítés;
- a címkék elutasítása – mind a negatív, mind az „édes” címkék elutasítása.
A diszlexia nem ítélkezés és nem ajándék, hanem egy olyan idegrendszeri fogyatékosság, amellyel teljes mértékben együtt lehet élni, ha megértjük.
A diszlexiával kapcsolatos legnagyobb probléma nem az olvasással vagy a betűkkel kapcsolatos. Hanem azokban a mítoszokban, amelyek megakadályozzák, hogy a diagnózison keresztül lássuk az embert. Ha nem várunk többé „normalitást” vagy „szuperképességeket”, és elkezdjük látni az egyéniséget, akkor van lehetőség a fejlődésre, a támogatásra és a valódi önbizalomra. Mert a tudás mindig az első lépés az elfogadás felé.
Az oldal nem biztonságos! Minden adatod veszélyben van: jelszavakat, böngészési előzményeket, személyes fotókat, bankkártyákat és más személyes adatokat használnak fel a támadók.
